Revista europea de historia de las ideas políticas y de las instituciones públicas
ISSN versión electrónica: 2174-0135
ISSN versión impresa: 2386-6926
Depósito Legal: MA 2135-2014
Presidente del C.R.: Antonio Ortega Carrillo de Albornoz
Director: Manuel J. Peláez
Editor: Juan Carlos Martínez Coll
A JOGTÖRTÉNÉSZ SZEMÉVEL A TÖRÖKORSZÁG, MACEDÓNIA ÉS ÉSZAK-CIPRUS
Hóvári JÁNOS
Resumen: Reflexiones a vuela pluma de Hóvári Janos. Se resalta la importancia de Gábor Hamza en el estudio de las relaciones entre los juristas de Hungría y de Turquía, y de qué forma Hamza, a través de sus estudios de Derecho comparado, está sentando las bases de un Derecho privado común de la Unión Europea, teniendo en cuenta las desigualdades culturales y diversas religiones profesadas por los ciudadanos de algunos estados. Hamza además es un referente científico en Turquía, Macedonia y Chipre. No solo es uno de los mejores romanistas que ha tenido Europa en el siglo XX y los primeros tres lustros del siglo XXI (entre los ciento veinte primeros solo entrarían dos españoles: Álvaro d’Ors y Juan Miquel, y un solo sudamericano: Alejandro Guzmán Brito, el mejor romanista en lengua española en vida, a años luz de distancia de todos los demás que escriben en castellano en ambos hemisferios) sino un pensador político profundo partiendo de un substrato doctrinal clásico. Hamza, además, con su estilo polifacético es un Erasmo del siglo XXI, con más de mil artículos publicados en nueve lenguas distintas, mientras en España y en iberoamérica no hay ningún romanista que sea capaz de publicar en nueve lenguas distintas y algunos solo lo hacen en castellano y muy pocos alcanzan los cuatro idiomas.
Palabras clave: Gábor Hamza, Constantinopla, Justiniano, Corpus Iuris Civilis, Oszmán Birodalom, Hungría, Turquía, Macedonia, Chipre.
Hamza Gábor professzor úr, a római jog nemzetközileg is jól ismert kutatója, Budapestről kitekintett abba a délkelet-európai világba, persze jogtörténészi szemmel, amely Magyarország számára mindig is fontos volt. Professzor úr nem az onnét ránk tört veszedelmeket vette számba, hanem tanulmányaiban az ottani jogfejlődés „tour d’horizon”-ját adja. Úgy látom, szívesen teszi ezt, mert sok minden úgy tűnik, mintha haza tekintene.
A római jog művelői között ugyanis is köztudott: épp Konstantinápolyban, I. Iustinianus császár uralkodása idején (527-565) foglalták rendszerbe, kodifikálták a római jog hatalmas anyagát. A kodifikáció, más elnevezéssel kompiláció, befejezésére 534 végén került sor. Az elkészült törvénymű elnevezése a középkor óta Corpus Iuris Civilis. E hatalmas és időtálló munka tanulmányozására jött létre tulajdonképp nemcsak a római jog kutatása, hanem maga az egész jogtudomány. A történelem sajátos hozadéka, hogy a római jog világa 1453-tól eltűnt Konstantinápolyból, olvashatjuk számos kézikönyvben.
A város török hódítást követően Isztambul lett, és egyben 1923-ig az Oszmán Birodalom fővárosa. Vagy mégsem tűnt el a török időkben a Második Róma, Bizánc szellemisége? Az 1950-es évek óta komoly vita zajlik arról, hogy az Oszmán Birodalomra milyen hatással volt a Bizánci (Kelet-Római) Birodalom jog- és intézményrendszere. A török történetírás doyen-je Halil Inalcik és Fodor Pál e kérdéskör egyik legjelentősebb kutatója véleménye szerint e hatás jelentős volt. Az oszmánok számos bizánci intézményt és joggyakorlatot átvettek. De ezt már elődeik a szeldzsukok is elkezdték, s még címerükben is a bizánci kétfejű sast használták. Az oszmánoknak ugyan nem volt szükségük a kétfejű sasra, de követték a szeldzsuk példát a bizánci alapok átvételében. Nem mintha nem lettek volna már a korai időkben is iszlám jogtudósaik. Az Oszmán Birodalom korai történetéről egyre inkább az derül ki, hogy korai szultánokat sokkal inkább pragmatikus döntések vezérelték, mint az iszlám államszervezés merevebb és ridegebb hagyománya.
Az iszlám jog szerteágazó és különböző iskolákat foglal magában. Az oszmánok a meglehetősen megengedő hanefita felfogást követték. Amikor a birodalom már a Perzsa-öböltől az algériai partokig terjedt, egyes szögletekben más iszlám jogi iskolák is a szokásjog alapján, a békesség és befolyás fenntartása érdekében elfogadottak voltak. Így a sztambuli jogtudósoknak illő volt az egyes iszlám jogi iskolákban eligazodniuk.
A Nyugaton tanuló török elit a 19. század elejétől ismerte a francia és a brit jogfejlődést, de más országokét is szemmel tartották. De azért, hogy a római jogra alapozott joggyakorlatban jártasságot szerezzenek, nem is kellett elhagyniuk a birodalmat, mivel számos ország (Franciaország, Velence, Anglia, Hollandia, Habsburg Monarchia) Törökországban élő állampolgárainak peres ügyeit a konzuli hivatalok intézték saját országuk törvényei szerint.
A Tanzimat, amelyet a magyar reformkorral lehetne párhuzamba állítani, nagy változásokat hozott – miként ezt Hamza professzor úr alaposan elemzi – az Oszmán Birodalom jogfejlődésében. A török reform korszak 1789-ben, a művelt III. Szelim trónra lépésével vette kezdetét és végpontját az 1876-ban elfogadott Medzselle (Mecelle-i Akam-i Adliye) jelentette. Az iszlám világban először történt meg, hogy kodifikálták a s’aría (hanefita) alapú polgári jogot. Ebben már tekintettel voltak az európai jogfejlődésre is, azaz a Medzselle-ben már két világ: Kelet és Nyugat is találkozik.
Az Oszmán Birodalom az Osztrák-Magyar Monarchiával együtt vesztese volt az első világháborúban. A törökök Trianonját Sèvres-i Békeszerződésnek hívják: a szultán képviselői 1920. augusztus 10-én aláírták azt a megállapodást, amely még a trianoni diktátumnál is keményebb volt. A megalázó szerződés ellen Kemal Atatürk vezetésével nemzeti felszabadító háború tört ki. A török hadsereg győzelmei révén rá tudta kényszeríteni az antant hatalmakat arra, hogy a török határokról új tárgyalások kezdődjenek. Ekkor már Párizsban, Londonban és Rómában más szempontok uralkodtak, mint 1919-20-ban. Így az új határokat illetően már az etnikai elv is érvényesülhetett. Brit javaslatra görög-török lakosságcsere is kezdődött.
Az új békeszerződést 1923. július 24-én Lausanne-ban írták alá. Itt vetette fel az olasz delegátus, hogy Törökországban új jogrendszert kell bevezetni. A török tárgyalóküldöttség erre igent mondott. Így lett az 1926-ban bevezetett Török Polgári Törvénykönyv alapja a svájci Polgári Törvénykönyv. Ez a változás egyébként beleillett abba a történelmi reformfolyamatba, amelyet Musztafa Kemal Atatürk indított el a nemzeti felszabadító háborúval: az Oszmán Birodalom helyett egy új, európai Török köztársaságot kívánt létrehozni. Ebbe a folyamatba illett bele a jogrendszer új alapokra helyezése.
A római jogot 1871 óta tanították Isztambulban. A kemalista reformok az 1920-as években azonban megkövetelték a római jog, alaposabb ismeretét. Így már nemcsak Isztambulban, hanem az új fővárosban, Ankarában is a római jog komoly szintű oktatása vált szükségessé.
A történelmi események úgy hozták, hogy az Isztambuli Egyetem római jogot oktató professzora 1934 és 1953 között a Budapesten született Schwarz András Bertalan volt. A német és svájci egyetemek nagynevű professzora kényszerből, a németországi zsidóüldözések elől menekülve került Isztambulba. Megszerette a várost, amely a római jog történetében oly fontos szerepet játszott egykoron. De úgy is fogalmazhatunk, hogy vissza vitte oda a római jogot és annak szellemiségét.
Hamza professzor úr Délkelet-Európával kapcsolatos kutatásai, reméljük, a magyar jogtudomány figyelmét még jobban ráirányítják erre a térségre nemcsak a történeti vonatkozások miatt, hanem a jelen értelmezése okán is. Törökországban, napjainkban is zajlik az igazságügyi reform. Ennek keretében a kormányzat nemcsak új bírósági igazgatást hoz létre, hanem az egyes törvények megújítására is sor kerül. Egyfelől meg kívánnak felelni az országban, az EU-tagságra törekvés okán, az Unió jogelveinek; másrészt pedig az új törvényeknek megoldást kell találniuk a 21. századi Törökország problémáira. Az európai jogrendszerek megértése rendkívül fontos a török jogalkotásban. Ezt szolgálja a római jog alapjainak tanítása az ország közel félszáz jogi karán.
Az Észak-Ciprusi Török Köztársaság a jogtörténet kutatójának komoly érdeklődésére is joggal tarthat számot az ott egymás mellett érvényesülő, alkalmazott normák és jogelvek révén, amelyekben földrajzilag egymástól távoleső területek eltérő, egymástól különböző hagyományai tükröződnek. Ezeknek az eltérő tradícióknak a harmonizálása az acquis communataire-rel nem csupán Ciprussal kapcsolatos ügy, hanem az Európai Unió jövője számára is fontos kérdés.
A magyar-török kapcsolatok az elmúlt háromszáz évben mindig barátiak voltak. Nemcsak a nyilvánvaló nyelvrokonság és a hasonló történelmi tapasztalatok okán, hanem a magyar-török egyetemi és tudományos kapcsolatok miatt is. Törökországban sokan tudják, hogy a világ első Török Filológiai Tanszékét 1871-ben Magyarország fővárosában hozták létre. A magyar turkológiának nagy szerepe volt abban, hogy a világ türk népei a huszadik században egymásra találjanak. Vámbéry Ármin, Németh Gyula, Rásonyi-Nagy László, Halasi-Kun Tibor és Hazai György professzorok neve jól ismert török értelmiségi körökben és tudják, hogy a magyaroknak milyen komoly szerepük volt a török népek közötti kapcsolatok feltárásában.
Egyre több török fiatal jön hazánkba tanulni. Az Erasmus ösztöndíj mellett már a Stipendium Hungaricum is segíti ezt a kapcsolatépítést. Reméljük, hogy egyre több török diák keresi majd fel a magyar egyetemek jogi karait is. Jó lenne, ha magyar joghallgatók is egyre többen fordulnának meg török földön. Ehhez útravalót kapnak, e könyvből is, tanáruktól, Hamza Gábor professzor úrtól. [Recibido el 10 de mayo de 2105].
Nota bene:
Si necesita algún tipo de información referente al artículo póngase en contacto con el email suministrado por el autor del artículo al principio del mismo.
REVISTA EUROPEA DE HISTORIA DE LAS IDEAS POLÍTICAS Y DE LAS INSTITUCIONES PÚBLICAS es una revista académica, editada y mantenida por Revistasdederecho.com. La revista dejó de depender de la Universidad de Málaga en noviembre de 2013 y de www.eumed.com en noviembre de 2020, fecha en la que se conformó www.revistasdederecho.com. Para cualquier comunicación, envíe un mensaje a mjpelaez@uma.es, seghiri@uma.es o info@revistasdederecho.com.